“Olaszországban ébredni fel.” Emlékszem akkor fogalmazódott meg bennem, mikor egyszer Olaszországba utaztam éjjel. A busz éppen egy körforgalomban kavargott, és én az utcai lámpák fényében néztem a házakat, a zöld zsalugátereket, melyek mögött akkor éppen az ott lakók édes álmukat aludták. Akkor öntötte el a szívemet az a kellemes, semmivel össze nem hasonlítható érzés, hogy másnap én is ott fogok felébredni. Olaszországban. ❤️ És ez az érzés kivételes, megmagyarázhatatlan boldogsággal töltött el. Az érzés azóta sem múlt, évek (évtizedek – te jó ég!!) óta kísér, és egyszerűen nem tudok, és nem is akarok belőle kiszeretni.
Emiatt is volt egyértelmű, hogy a tavalyi évben megragadva azon kevés lehetőségek egyikét, amikor még (vagy inkább újra) lehetett utazni, Olaszországba kelek útra. Még ha csak néhány napra is, de magamba szívhatom ennek a csodás országnak az illatát, élvezhetem a napsütést, a tenger látványát, az ételeket és minden percben olasz beszédet hallhatok magam körül. Számomra ez csoda!
Mielőtt elindultam volna, azt mondtam, ha csak egy kávézó teraszán ülök majd a napsütésben, és körülöttem olaszul beszélnek, nekem már az is elég lesz. És valóban: első este a vacsora közben már ez az érzés fogott el, az olaszos nyüzsgés láttán. Előttem egy antipasti tál, és egy pohár kellemes olasz bor: ha csak ennyit kapnék most ebből az országból, akkor is megérte volna eljönni. ❤️ Kb. 3 órája lehettem Olaszországban. 😀
“Olaszországban ébredni fel” bejegyzéshez 2 hozzászólás