Ma van a fordulópont. A 90. nap. Mondhatnám, hogy mostantól már visszafelé számolunk, hogy most már kevesebbet leszünk itt, mint amennyi időt eddig eltöltöttünk Srí Lankán. Mégis inkább úgy fogalmazok: pont ugyanannyi időt fogunk még eltölteni itt, mint amennyi eddig eltelt. 🙂
Hogy mit adott, mit hozott ez a három hónap? Sok érdekességet. Az élményeken túl, melyekből rengeteget szereztünk, tanultunk is ezalatt a három hónap alatt. Nem szeretnék most példákat hozni, tanácsokat osztogatni, kifejteni, hogy mi történt, hogy mások tanulhassanak a történetünkből. Pedig lenne miről írni, mert adott helyzetek után sokat gondolkoztunk és beszélgettünk: látszatról, képmutatásról, előítéletességről, emberi viselkedésről, elégedetlenségről, pénzről, tudatlanságról. És az időről.
A lényeg, hogy tényleg nem szeretnék tanácsokat osztogatni, eddig sem tettem. Nálam okosabb, szebb, bölcsebb emberek (vagy akik annak hiszik magukat) úgyis megteszik. Legyenek a Srí Lankán tapasztaltak a mi építőköveink, és ki-ki tapasztalja meg saját maga azt, ami őt építi.
Én mindenesetre hálát adok a Jóistennek, hogy ennek az élménynek részese lehetek, hogy volt bátorságunk belevágni egy ilyen kalandba, hogy a kis családom is vevő az ilyen ötletekre, és emiatt lehetőségünk van egymásnak időt szentelni. Beszélgetni. Sokat. A céljainkról, az elképzeléseinkről, a múltunkról, a jövőnkről. A jelenünkről. Pillanatokat megélni, felejthetetlen élményeket szerezni. Együtt. Hárman. ❤️
Gondolkoztam! Azért egyetlen tanácsot mégiscsak adnék: Becsüljétek meg a jó kávét!
