Sok turista/utazó/látogató (nevezze magát ki, minek szeretné) számára Sithulpawwa neve nem mond túl sokat, noha ez a település is, a maga 2200 éves sziklatemplomával, Yala szívében található. Ide is csak Jeep-pel lehet eljutni, és a táj itt is hasonlóan “afrikai”. Mi sem mutatja jobban, hogy a sziklatemplom a vadon közepén található, mint hogy a sofőrünk a lelkünkre kötötte, hogy a lépcső után már ne menjünk át a túloldalra, mert az veszélyes.
– Veszélyes?
– Mivel az már dzsungel. Állatok jöhetnek.
– Rendben!
Felmegyünk, dagoba, régi templom rész, kis buddha, sziklatemplom, nagy buddha, lépcső (!), tó, tábla: Danger! Krokodilok a tóban. Hoppá!!
Az Ákos már lefuttatta a szeme előtt, hogy gyermekkel a nyakában hogyan (nem) menekül el a vérszomjas, támadó krokodil elől, mikor négy fiatal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, sétál a tó mellett, a sziklatemplom “túloldala” felé. Leszólítom az egyiküket, kérdem:
– Oda is át lehet menni?
– Persze!
– És nem veszélyes?
– Nem!
– … (Csend) … Hát legyen. Akkor menjünk!