Rendhagyó módon, most hosszabb lesz a mondókám 😃 Jóval hosszabb.
Elsősorban azoknak szól ez a bejegyzés, akik eddig kérdőn nézték azokat a képeinket, ahol úgy tűnt, koncepció nélkül teszünk fel fotókat műanyag dobozkákról, noteszekről, szakadt papírlapokról, Kinder játékokról, és közben kétkedve, fejcsóválva, elkerekedett szemekkel tették fel a kérdést: Hát ezt meg minek fotóztátok le? 😆
Nos, ahogyan a kis dobozkák felnyitása után gyakran minket is fogad a felirat: “It’s part of a worldwide game, called geocaching.” Azaz ez egy világszerte ágazó játék része, melyet úgy hívnak, geocaching. 🙂
Nem túlzás, tényleg egy globális játékról van szó, melyet a világ összes földrészén lehet játszani, és a résztvevők (= geocacher) bizony játszák is. A játék lényege, hogy néhányan (jó páran!) kis ládákat (= cache) rejtenek el világszerte, általában ott, ahol van valami érdekesség, látnivaló, emlékmű, kivételes táj, vagy természeti jelenség, és a vállalkozó szellemű játékosok (mint mi is) elindulnak ezek megkeresésére. Nem áll rendelkezésre más, csak egy koordináta és néhány info a ládáról (kicsi, közepes, nagy, Tupperware konyhai doboz vagy épp microláda, mint amilyet pl. Colomboban is találtunk).
Szóval, ha megvan a koordináta és az info, lehet menni keresni. Merthogy nyilván nem az adott város Fő terének kellős közepén rejtik el a ládát, hogy bárki észrevegye (vagy elvigye), hanem sokszor hosszas keresgélés után bukkan csak rá az ember. Nehezen megközelíthető helyen, domb tetején, fa tövében, avar alatt, kövek között, vagy épp a recepciós pult mellett lapul a “kincs” – ez utóbbi Sri Lankán elég népszerű. (Szerintem egyébként ilyenkor az időjárás viszontagságaitól féltik a ládát, mert itt az eső és a páratartalom miatt hamar bevizesedik, és nehezebb a bejegyzés.)
Ha megvan a láda (és megvolt az örömködés), akkor jöhet az “adminisztráció”. A megtaláló (a mi esetünkben Floriella 😃) beírja (bepecsételi, beragasztja) a nevét a ládában található kis füzetbe, papírlapra (= logbook), bejegyzi a megtalálás időpontját, és opcionálisan, ha belefér a ládába, kis ajándékot hagy hátra a következő megtalálónak (ill. inkább annak gyermekének). Aki most felbuzdulna, hogy de jó, akkor ebből jól meggazdagszunk, annak egyrészt jelentem, gyémántgyűrűt még én sem találtam egyik ládában sem, másrészt ha kiveszel egy ajándékot, akkor (kb. ugyanakkora értékben) hagyni illik valamit helyette. Mi eddig inkább hagytunk, mint elhoztunk, és általában Kinder tojásban talált játékokat és/vagy (Sparos) matricákat szoktunk betenni.
Aki esetleg most felteszi magában a kérdést, hogy “Jó, jó, de akkor mi a jutalom a megtalálásért?”, az inkább most hagyja az egészet, és nézze meg pl. ezt a galériánkat! 😃
Aki az előző kérdésen túllép és érti a játék lényegét, annak mondom, hogy az adminisztráció a logbook-ba történő bejegyzéssel nem ér véget, mert természetesen nem létezik az, ami az interneten nincsen fenn, így a geocachingnek is van on-line háttere. A megtalálásokat a geocaching oldalán (regisztráció után) lehet bejelenteni (= logolni). A cél természetesen, hogy minél több logot mutasson fel az ember. Mi most nemzetközi viszonylatban 28 ládánál tartunk, de vannak elvetemültek, akik több tízezer (!!!) ládát találtak már meg. Több tízezret!
Egyébként a játék változatosságát még fokozza, hogy vannak multi ládák, virtuális ládák, EarthCache ládák. Vannak utazó ügynökök, és létezik geoládász bolt is. Akinek felkeltette az érdeklődését ez a fajta “kincsvadászat” és/vagy többet szeretne tudni a játékról, az itt olvashat a nemzetközi, itt pedig a magyar geocaching társaságról.
Vigyázat, könnyen bele lehet szeretni!
Szemléltetőül pedig álljanak itt az eddig nem mutatott sri lankai ládáink fotói:
